Hungária Általános Iskola és Kollégium

 

BEMUTATKOZUNK

Honlapunk tartalma

A kompetens együttélés örömei, kihívásai a bentlakásos iskolában, avagy a „biologika” alapjai a gyakorlatban (A Wekerle Újság 2018. évi 1. számába tervezett cikk „kézirata”.)

Wekerdi Tamás nyilatkozta pár éve, hogy „nevelés nincs, csak együttélés van a gyerekkel. Kompetens együttélés. Hitelesség.” (http://anyamborogass.cafeblog.hu/2015/09/16/mindenki-nyugodjon-meg-neveles-nincs-csak-hiteles-egyutteles-interju-vekerdy-tamassal/) Amikor ezt olvastam, mosolyogtam magamban, mert akkori besorolásom szerint kollégiumi nevelő voltam, és elképzeltem, hogy miként festene, ha „kollégiumi együttélő” szerepelne a hivatalos státuszomban. Alapításakor az intézményünket nevelőotthonnak hívták. Ma nevezhetnénk „együttélőotthonnak”? Jelenleg általános iskola és kollégium szerepel a hivatalos nevünkben, ami szintén megtévesztő lehet azok számára, akik hetes napköziotthont keresnek iskolás gyermekük számára.

Tovább gondoltam, hogy hány helyen, milyen szövegkörnyezetben lenne mókás változás, ha a nevelés szót az együttélésre módosítanánk. (Mivé változhatna a neveléselmélet, neveléstudomány, neveléstörténet, nevelőintézet, javító-nevelő tevékenység, átnevelő tábor, vagy a testnevelés?) Az esetek többségében gondolatébresztő, sőt inspiráló lehetne a csere, viszont akadnának félreértésre okot adó kifejezések is.

Ha valamire már van egy szavunk, kifejezésünk, akkor annak jelentése is van. Legfeljebb sokan mást értenek alatta. Sőt, gyanítom, hogy szinte senki nem érti pontosan ugyanazt egy adott szó, illetve kifejezés alatt. (Ez persze attól is függ, hogy milyen szemszögből, milyen közelről vizsgáljuk az adott szót, illetve kifejezést.) Miért lenne ez másként a neveléssel? Ugyanakkor azt is gondolom, hogy sokaknak teljesen világos, hogy mit kívánt üzenni a neves szakember azzal, hogy ennyire sarkosan fogalmazott.

A nevelés, illetve nevelő szavakhoz sok olyan korábbi kifejezés, érzés, élmény, gondolat, ismeret kapcsolódott már, hogy valószínűleg ezek többségétől kívánt elhatárolódni. Három és fél évtizedes pedagógusi gyakorlatom és újabb ismereteim alapján, ezt teljes mértékben meg tudom érteni, el tudom fogadni. Mik lehetnek a neveléshez kapcsolódó negatív tartalmak? Nyílván mindenkinek más és más. Ezért ennek most nem szentelnék nagyobb figyelmet.

A drámapedagógia, melyet Wekerdi tanár úr is a kezdetektől elismer, sőt támogat, egyik tömör definíciója szerint nem más, mint nevelés a dráma sajátos eszközeivel, módszereivel. Ezt, mint az első hazai drámapedagógusok egyike, majd főiskolai, egyetemi óraadóként is, volt szerencsém megtapasztalni több, mint két évtizeden át. Szerencsénkre a drámapedagógia szónak többnyire jó csengése van a pedagógusok körében. A saját gyakorlatomban is úgy találtam, hogy a drámajátékok, a hiteles kommunikáció gyakorlása fiktív helyzetekben, rendkívül hatékonyan képes inspirálni a gyerekeket és a pedagógusokat is, önmaguk megváltoztatásában, jobbá tételében. Különösen igaz ez a mi intézményünkre, a Hungáriára. (http://hungaria.xyz

Szeretném, ha minél többen arra figyelnének, hogy a gyerekek és a felnőttek is inkább a példákból, hiteles együttlétekből gyűjtik, tanulják, adaptálják azokat a mintákat, amelyet elfogadnak, majd követnek, belső értékké tesznek. Kevésbé látszanak hatásosnak önmagukban a szavak, vagy példabeszédek, esetleg negatív következmények. Pribránszki Marianna (a Gyerkőcökkel Suttogó honlap működtetője) szerint, „a gyerek a szülő tünete.”

A hozzánk forduló családokat természetesen nem fogadhatjuk azzal, hogy a családi háttér lehet az oka a gyereküknél pillanatnyilag tapasztalható bármilyen nehézségnek, problémának. A helyzet ettől valószínűleg nem javulna meg még akkor sem, ha ezt bebizonyítjuk.

Mi is a magunk példájával próbáljuk elérni, hogy kialakuljanak olyan szokások, jó gyakorlatok, amelyek annyira vonzóak lehetnek a gyerekeknek és családjuknak, hogy el kezdjék önmaguk átértékelését, a kívánt célok elérését. Ha még kisebb, vagy nagyobb célok sincsenek, akkor azok megkeresését is segíthetjük. Mivel segíteni főként akkor lehet hatékonyan, ha valamilyen felkérést kapunk a segítség nyújtására, így sokszor azzal kell kezdenünk a folyamatot, hogy „ablakokat”, „ajtókat” nyitogatunk ahhoz, hogy egyáltalán megjelenjen egy belső késztetés a segítség kérésére valamilyen területen. Ehhez igazán kedvező körülmény, hogy sok időt töltünk együtt a szorgalmi időszakban, mert ehhez általában sok idő kell. Hiteles együttélés, hiteles kommunikáció az eszköz és sokszor a cél is.

A legnagyobb kihívás annak felismerése, illetve felismertetése, hogy belássuk: a legtöbb, vagy legnagyobb problémánk hátterében sokszor (majdnem midig) nem mások, vagy külső körülmények állnak, hanem az, ahogy ezekről magunkkal és másokkal miként kommunikálunk. Ez a forradalmian új medicina, a „biologika” tudományának is az alapja.

Az általam tanított tantárgyak, szabadidős tevékenységek, szakkörök, tehetséggondozás fókuszában is a hiteles kommunikáció áll. Nem csupán a kollégiumban, hanem a Neumann János Szakginázium média tagozatán is. Valamint a tankerületünkben vezetett Hálózati Dráma és Média Munkaközösség tevékenységét is abba az irányba próbálom terelni, amely egyfajta hiteles együttélés kereteit biztosíthatja.

Igazi katartikus élmény volt a közelmúltban a számomra, hogy amikor elkezdtem tanulmányozni a biologika újszerű, paradigmaváltást jelentő felismeréseit, (melyre egyébként szeretnék bíztatni mindenkit,) akkor azt a megerősítést kaptam, hogy a hatékony és hiteles kommunikáció mindennek az Alfája és az Omegája. Nem csupán a (korábban) nevelésnek, vagy orvoslásnak nevezett területeken.

Mi köze lehet a nevelésnek és orvoslásnak egymáshoz, illetve a kommunikáció tudományához? Az, hogy bizonyos távolságról szemlélve, tulajdonképpen mindegyik egyfajta gondolkodási sémát, gyakorlatot kíván hatékonyabbá tenni azért, hogy boldogabb, egészségesebb, sikeresebb életet élhessünk.

Most úgy látom, hogy személyes és szakmai tapasztalataim is megerősítik, amit Karinthy Frigyes füveskönyvének címe állít: „Minden másképp van.” A nevelés többnyire nem mások nevelése, a gyógyulás sokszor nem mások gyógyító tevékenységének, szereinek eredménye, hanem az a kommunikáció, amelynek eredményeként önmagunk gondolkodása megváltozik, hatékonysága növekszik.   

Az országban valószínűleg az egyetlen olyan intézmény vagyunk, ahol az itt dolgozó munkatársaink, a gyerekek és gondviselőik, a munkaközösségi kollégák, érdeklődők mind-mind a gyakorlatban találkozhatnak azokkal a tapasztalatokkal, jó gyakorlatokkal, amelyek a huzamosabb együttélés, hiteles kommunikáció eredményeként is mutatkoznak.

 

Fotó: T. Szilágyi Ágnes

Papp Zoltán Tibor

mesterpedagógus

2018. március 3.